Grip Your World

 
Random Article


 
Don't Miss
 

 

Dübörgő Világ

 
grey_sky_storm_clouds_small
grey_sky_storm_clouds_small
grey_sky_storm_clouds_small

 
Overview
 

Category:
 
Grip Rating
9.0


User Rating
no ratings yet

 


Bottom Line
Play

Kint az ég dübörög és idebenn nálunk is borús a hangulat egy kicsi lány lelkében és egy aggódó anya szívében. A kicsi lány már nem is olyan kicsi, tapogatja, tágítja szabadságát és függetlenségét. Bármennyire annyja pontosan erre neveli, nehéz elengedni … Continue reading

0
Posted 2013 június 4, kedd by

 
Full Article
 
 

Kint az ég dübörög és idebenn nálunk is borús a hangulat egy kicsi lány lelkében és egy aggódó anya szívében. A kicsi lány már nem is olyan kicsi, tapogatja, tágítja szabadságát és függetlenségét. Bármennyire annyja pontosan erre neveli, nehéz elengedni ebbe a vad és torz világba a csöppnyi lányt. 12 éves és pontosan olyan amilyennek lennie kell. Fejlődik, lázad és fittyet hány minden veszéjnek. Veszéjeknek amit még nem tud felmérni és anyja próbálja óvni ezektől. Ez a két világ, a világ amelyre nyitottan készen áll egy lélek, hogy megismerje és egy világ, amelyet már tapasztalatok fűszereznek és óvatosságra intenek. Elkerülhetetlen a robbanás. Ma itt nálunk robbant egy kicsit a világ. Két élet más jövők küszöbén és megkell érteniük egymást.

Nehéz anyának lenni. Felelősség, aggódás a nap 24 órájában szüntelen. Odaér, hazaér, felöltözött, elvitte a kulcsot, megbántották, fáj valami, evett, ivott – és még számtalan más pörög és zakatol legmélyebb bugyrainkban leállíthatatlanul. Jó anyák akarunk lenni mindannyian, akik tárt karokkal várjuk csemetéinket életük minden mozzanatában. Doktorok, nővérek, gyógyítók, szemetesek, szalvéták, pszichológuok, lelkészek, mesterek, szakácsok, sofőrök, altatók, zsebkendők, támaszok, tanárok, pom – pom lányok, védőőrök és legfőképpen anyaoroszlánok vagyunk. A vérünk, az életünk folyik össze egy másik élettel, lénnyel amikor karunkba vesszük őket először. Nincsenek szavak, az idő megszűnik, minden egy pillanat alatt megváltozik. Ezek vagyunk mi a nők, akik anyatigrisekké változunk és ettől a ponttól kezdve már másképpen létezünk. Nem értik a kicsi lányok, hogyan is érthetnék, hogy anyának nehéz elengedni a kezét. El akarom én is, de féltem, hiszen olyan kicsi még. Döntések sorozata, egy kis élet dédelgetése, felnevelése a legnagyobb munka, hiszen itt nincs pihenő, ezt nem lehet elfelejteni, nem lehet másra hagyni.

Nehéz kicsi lánynak lenni. Állandóan megmondják mit csinálj, mikorra kell hazaérni, hova mehetsz és hova nem, meddig maradhatsz és meddig nem. Valaki mindíg mondd valami ‘rettentő okosat’, amire úgy kell tenned mintha odafigyelnél, mert különben méghosszabb szónoklatot kapsz. Mindenki mindent tud és nem hiszik el te is tudsz vigyázni magadra és te is tudsz jó döntéseket hozni. Leszúrnak, elküldenek tanulni, amivel te egyáltalán nem akarsz foglalkozni, mert téged az nem érdekel. Mindezen felül még ki is kell vinned a szemetet, meg kell locsolnod a virágokat és a szobádat is rendben kell tartanod. Állandóan mások életstílusához kell alkalmazkodnod és ezt egyre nehezebben bírod és tolerálod. Úgy érzed te sosem fogsz így élni és mindent megfogsz tenni, hogy minél hamarabb egyedül élhess, hogy végre senki ne szóljon bele semmibe ami veled kapcsolatos. Tudod és mindenkivel tudatni akarod, te már nem vagy kicsi lány. Értelek és látom a fejlődésed, amelyben rentgeteg apró lépéssel, néha mérföldeket ugrasz egy nap alatt. Csevegsz, morogsz, prüszkölsz, nevetsz, szeretsz, gyűlölsz, imádsz, elefelejtesz. Érzelmek kavalkádján repülsz át nap mint nap és a szárnyaid mégcsak most nyílnak. Egy kis lépés neked anyának óriási és ahogy az eső hevesen elered, anya arcán egy nagyra duzzadt könnycsepp pereg. Imádom, ahogy életed mellettem szárnyat kap, hisz ezért jöttél hozzám és mégis belül őrlődöm mert odakinn olyan viharos az élet. Tudom, hát persze hogy tudom ennek így kell lennie és mégis a felhők nehezen szállnak messzire.

A kicsi lány kezd kitörni a héjjból és szíve hívja a messzeségbe, nap nap után boldogan barangol. Látom él és hát ezért jött ide. Szabadság jár neki is, hogy vehetném pont én el tőle. Hozzám jött, és engem kért, hadd lángolhasson tüzesen, hiszen ő azért van itt, hogy velejéig élhessen. Kicsi még, de indulásra kész, a motor beindítva és lassan csak egy kis bíztatásért és jó tanácsért jön majd haza. Hát így állunk mi ezen a vasárnap délután, szívem sóhajtva mereng a kicsi lány után. Ő már nem olyan kicsi, hisz érzi az élet zamatát és vadóc sietségben bekebelezné mindet egymásután.


0 Comments



Be the first to comment!


You must log in to post a comment